Türkménbasi átnevezte a hónapokat, januárból Türkménbasi lett, áprilist az édesanyjáról, a szeptembert pedig saját könyvéről neveztette el. A nagy Vezér vidéken betiltatta a könyvtárakat, mondván, a paraszt ne olvasson, hanem dolgozzon. A türkmén állami tévében (ahol a Vezér feje volt az embléma és szinte minden műsor róla szólt) türkmén lány és asszony nem jelenhetett meg sminkben, mert rendelet mondta ki, hogy a türkmén nő van annyira szép, hogy ne kelljen sminkelnie.
A balett, mint műfaj is megszűnt egy időre, mert a Vezér törvénybe iktatta, hogy ő azt nem érti. Nem szerezhetett jogosítványt, nem felvételizhetett egyetemre és nem kaphatott munkakönyvet az, aki nem ismerte eléggé a Ruhnamát, Türménbasi szent alkotását, melyből Türkmenisztánban ötmillió (!) példány kelt el.
Egy újévi koncert alkalmával a Hatalmas Türkménbasi bejelentette, hogy a mennyországba kerül az, aki életében háromszor elolvassa a Ruhnamát. Hát én egyszer elolvastam. Egy hétig röhögtem.
Komolyan. Ide csak a türkmén állami eskü szövegének egy részét másolom:
"A legapróbb sértő tettért,
melyet neked okoznék,
merevedjen meg a kezem!
A reád mért rágalmamért
némuljon meg ajkam s nyelvem!
Hazámat, ha elárulnám,
a HATALMAS SZAPARMURAT TÜRKMENBASI
szent zászlaját,
szakadjon meg lélegzetem!"
Akinek mindez nem elég, az egész könyvet elolvashatja itt, méghozzá magyarul.
Pár éve, még Szaparmurat Türkménbasi életében, afrikai diplomataként eljutottam ebbe a zárt birodalomba. Gambia ENSZ nagykövetének orosz tolmácsaként egy egész hetet tölthettem ebben a meg nem értett világban. Mindenhol Türkménbasi szobrokba, portrékba, feliratokba botlottam. Múzeumok, kiállítások, színdarabok emlékeztek meg a Nagy Vezér minden egyes tettéről. A Türkménbasi múzeumban meg kellett hajolnom az előtt a cigarettaszipka előtt (!), amit akkor tett le a nagy ember, amikor leszokott a dohányzásról. A szipka pontosan ott állt a szeretett államelnök edzőcipője mellett, az is egy volt a több ezer relikvia, kiállítási tárgy között (hasonlóan gyermekkori kiskanalához). Szavakban leírni lehetetlen mindazt, amit Türkménbasi létrehozott. Az alábbi filmben sok mindent megmutatok. Mindent, amit akkor, ott láttam.
A Napló filmje Türkmenisztánról
Most végleg leomlik a diktátor legendája. Az év első hónapja ismét január, a legfejlettebb város sem viseli már Türkménbasi nevét. A Vezér anyukája sem nemzeti hős már, pedig egykor megdolgozott a címért. Hivatalos indoklás szerint Gurbanszoltan Nyijazova azért lett "A Legszentebb Türkmén Asszony", mert olyat tett, amit egyetlen más anya sem tett meg: megszülte Türkménbasit. Akinek a legendájával együtt most a szobrát is lebontja Gurbanguly Berdimukhammedov türkmén elnök. Én még láttam, ahogy a hatalmas talapzaton álló aranyból készült Vezér forog, méghozzá a Nap útját követve.
Közönségtalálkozóimon sokat mesélek erről a szoborról és mindarról, amit jelképezett. Az esztelen diktatúra és a határok nélküli személyi kultusz világát. Azért elevenítem fel mindezt, hogy mi magyarok megértsük, nem nekünk a legrosszabb a világon. De, hogy el ne felejtsek egy olyan adatot, ami mindenkit szíven üt: Türkmenisztánban, ott jártamkor 4 forint volt a benzin literje és ingyenes a távhőszolgáltatás. Türkmenisztánból indul ugyanis a Nabucco gázvezeték, hatalmas természeti kincsekkel rendelkezik az ország. Ettől lehetett egykor akkora nagy vezér a Hatalmas Szaparmurat Türkménbasi. Ezért imádták annyira egykor. A kérdésem egy kicsit szokatlan ezen a héten: Ön lemondana szabadsága egy részéről a jólétért cserébe?
Igen, 4 forintos benzinért és ingyenes fűtésért mindenképpen
Igen, nekem tetszenek Türkménbasi rendelkezései
Nem, ez egy idióta
Nem, a szabadság mindennél többet ér
Szavazni ide kattintva is lehet.
